Az oroszlán és az egér

Élt egyszer egy hatalmas oroszlán, ő volt az állatok királya. Egyszer éppen egy fa árnyékában aludt, amikor egy kis egér átszaladt a fején. Megcsiklandozta az oroszlánt a bajusza között, és felébresztette. Az oroszlán megharagudott.

– Ki merészeli felébreszteni az állatok királyát? – bődült el mérgesen, és elkapta a kis egeret.

Már éppen szét akarta morzsolni a mancsai között, amikor az egérke felkiáltott: „Várj, nagy király, kímélj meg! Semmit sem nyersz azzal, ha elpusztítasz. Ha megkímélsz és elengedsz, egyszer még meghálálhatom.”

Az oroszlán elnevette magát. Ugyan mit tehetne érte egy ilyen pici egér? Hiszen a bokájáig sem ér! De mivel az egérke úgy megnevettette, jobb kedvre derült. Ezért úgy döntött, hogy elengedi.

– Na, eredj, te kis csöppség, mielőtt meggondolom magam – mondta az oroszlán, és még mindig kuncogott azon, hogy egy ilyen pici egér valaha is segíthetne neki.

Eltelt néhány nap, és a dzsungelben vadászok jelentek meg. Csapdákat állítottak, és várták, hogy valamelyik állat beléjük essen. Nem is kellett sokáig várniuk. És nem ám akármilyen állat akadt a csapdába! Maga az állatok királya, az oroszlán szaladt éppen a dzsungelben, amikor ráesett egy sűrű, erős háló. Az oroszlán belegabalyodott. Vergődött, ordított, segítségért kiáltott, mert a hálóból nem tudott kiszabadulni. De az állatok csak néztek a rejtekhelyükről. Egyik sem mert közel menni a hatalmas oroszlánhoz, féltek, hogy felfalja őket.

Ekkor felbukkant az egérke. Átosont a fűben egészen az oroszlánig.

– Nagy király, itt vagyok! – cincogta a fülébe.

– Te? Te nem segíthetsz rajtam. Kicsi vagy és gyenge. A vadászok mindjárt itt lesznek. Mit tehetnél te? – mondta az oroszlán elcsigázottan és szomorúan.

Az egérke azonban nekiesett a hálónak, és rágni kezdte a köteleket, amelyekből a háló készült. Egy kis idő múlva akkora lyukat rágott rajta, hogy az oroszlán kibújhatott és elszaladhatott.

Azóta az oroszlán és az egér jó barátok. Az oroszlánkirály már tudja, hogy nem szabad lebecsülni a kicsiket és a gyengéket, mert néha ők is segíthetnek a nagyoknak és az erőseknek.