A róka és a gólya

Egy erdőben élt egy róka. Az erdő szélén volt egy tó, ott meg egy gólya lakott. Egy napon ők ketten összebarátkoztak. A róka pedig meghívta új barátját, a gólyát vacsorára.

– Nem is én lennék, ha nem eszelnék ki ellene valami csínyt – állapította meg magáról a róka. És máris törni kezdte a fejét, mivel tréfálja meg a gólyát vacsora közben. Aztán megszületett az ötlet – olyan, amilyen csak egy vörös rókafejben teremhet! A róka már most a bajusza alatt nevetett, ha rágondolt.

Este, amikor megérkezett a gólya, a róka híg kását tálalt lapos tányérokban. Ő maga rögtön nyalogatni kezdte a tányérjából. A gólya viszont hosszú csőrével egy falatot sem tudott enni a lapos tányérból. A róka ezt persze jól tudta, és szándékosan eszelte ki így. Tovább csámcsogott, és odaszólt a gólyának: „Egyél csak, miért nem eszel? Talán nem ízlik a kása, amit főztem?” A gólya még egy darabig próbálkozott, de sajnos semmit sem tudott enni.

– Ó, de kár, hogy ma nem ettél. Pedig a kásácska nagyon finom volt. Majd legközelebb jobb étvágyad lesz – mondta neki a róka tettetett kedvességgel.

– Bizony, legközelebb biztosan jobb lesz. Holnap én hívlak meg vacsorára – felelte a gólya. A rókát ugyan meglepte és bosszantotta, hogy a gólya nem mérges, pedig ilyen remek tréfát űzött vele, de elfogadta a meghívást. Ki is utasítana vissza egy ingyen vacsorát… Ezzel az éhes gólya hazaballagott.

Másnap estefelé a róka megérkezett a gólya házához, hogy új barátjánál jól teleegye magát. Már az ajtóban érezte az illatot… A gólya biztosan valami pompás csemegét készített. És úgy is volt. Finom halászlét főzött. A róka leült, és nyalogatta a szája szélét. A gólya magas, nagyon keskeny korsót tett elé – mintha csak a hosszú, karcsú gólyacsőrnek teremtették volna.

– Csak egyél, róka koma, ma különösen jól sikerült a halászlé – kínálgatta a gólya. A róka igyekezett ám, de még hogy! A korsóból azonban nem tudott enni. Úgy mérgelődött, hogy minden szőrszála az égnek állt.

– Ugyan miért haragszol, kedves barátném? Csak ugyanúgy viszonoztam a vendéglátásodat. Ahogy te tálaltál nekem, úgy én is neked. Mi nem tetszik ezen?

Ezzel sarokba szorította a rókát, mert nem tudott mit mondani rá. Azt hitte, ő a legügyesebb csínytevő, és bárkit kinevethet, akit lóvá tett, de most őt járatták meg. Egyszerre már nem is tűnt olyan jó ötletnek megtréfálni a barátját. Hát mit lehet tenni, ma éhesen fekszik le aludni.

A gólya meg a róka azután még sokszor meghívta egymást vacsorára, de attól fogva mindig barátságosan, és rendesen megvendégelték egymást.