Bogyó, a kis szarvasborjú

Az ősz már a végét járta, és bármelyik percben beköszönthetett a tél. Egyes erdei állatkák az utolsó falatokat gyűjtötték be a kamrájukba, mások a vackukat csinosítgatták, hogy minden készen álljon a téli álomhoz. Az erdőben élt egy kis szarvasborjú is, Bogyó. Néhány hónapja született, így telet még sosem látott. Az ősz viszont nagyon tetszett neki. Folyton ugrándozott a lehullott levelekben, és tobozokkal dobálózott. A levelek olyan puhácskák voltak, és olyan szép színesek!

Ahogy Bogyó az erdőben szaladgált, és a patácskáival szórta a leveleket, megesett, hogy szétdúlta a sün vackát. A sün sokáig készítgette, hogy ott vészelje át a telet. Bogyó azonban játék közben nem vette észre, és véletlenül szétrúgta. Most a sün ott ült a levelek között, és búslakodott:
– Most mitévő legyek? Itt van már a nyakunkon a tél, és nem lesz időm új vackot építeni.

Amikor Bogyó meglátta a szomorú sünt, rögtön megkérdezte, mi történt. Nem is tudta, hogy ő tette tönkre a téli szállását. A sün mindent elmagyarázott Bogyónak, a kis szarvasborjú pedig megijedt.
– Mit csináltam? A nagy játékban és hancúrozásban észre sem vettem, hogy elrontottam valamit. De ezt helyrehozom. Ne félj, sün, megoldom – határozta el Bogyó, és munkához látott.

Az orrocskájával és a patácskáival kikapart egy kisebb gödröt, levelet, gallyakat és mohát hordott bele. Mindent úgy rendezett el, hogy a sünike kényelmesen és melegben lehessen. Egy idő múlva elkészült. A sün nagyon megköszönte Bogyónak, és befészkelte magát az új vackába. Bogyó nagyon örült, hogy helyrehozta a hibáját, és megmentette a sünt a hidegtől.

Este, amikor Bogyó a saját vackában feküdt, egyszer csak valami apró fehérség kezdett hullani az égből. A kis szarvasborjú kidugta az orrocskáját, és a fehérség hidegen megcsípte. Gyorsan visszabújt, és kiáltott az anyukájának:
– Anya, mi ez? És miért ilyen hideg?
– Ez a hó, kisfiam. Az ősznek vége, most kezdődik a tél – felelte az anyukája.

– De én nem akarom, hogy jöjjön a tél. Nekem az ősz tetszik. Szeretem a színes leveleket és a gombaillatot – mondta Bogyó. Az anyukája rámosolygott a kis szarvasborjára, és így szólt:
– Ez már csak így van, Bogyó. Ősz után jön a tél, tél után meg újra a tavasz. A természet maga tudja, hogyan kell lennie mindennek. De nem kell szomorkodnod. Ha valami véget ér, az azt jelenti, hogy valami új kezdődik. És éppen ez benne a szép. Most pedig szépen aludj, hogy legyen elég erőd a télre. Jó éjszakát!
Bogyó az anyukájához bújt, és édesen elaludt. Már nem félt a téltől. Kíváncsian várta, mi újat hoz neki.