Karolinka és a csiga

A zöldség egészséges, mondja szinte minden felnőtt. De mi van, ha a zöldséggel együtt egy kis állatkát is hazaviszel a boltból? Ez történt nemrég Karolinkával. Az anyukája elment bevásárolni. Persze főleg sok zöldséget vett, hogy Karolinka egészséges és erős legyen.

Amikor anya hazaért, letette a szatyrokat az asztalra, és kipakolni kezdett. Elővette a tejet, a répát, aztán sokféle salátát. Az egyik salátán azonban valami mozgott. Valami egészen pici.

Karolinka óvatosan a tenyerébe vette a salátalevelet, és megkérdezte anyát:

– Anya, mit vettél te a salátával?

– Mi az? – kérdezte anya, és nézegetni kezdte a levelet, amelyet Karolinka a kezében tartott.

Amikor jobban megnézte, egy kis csigát látott. A házába bújt, és meg sem moccant.

– Jé, hát ki ez a kis apróság? – mosolyodott el anya.

– Anya, anya, tartsuk meg! – kezdett könyörögni Karolinka.

– De kincsem, hiszen azt sem tudjuk, hogyan kell gondoskodni róla – ellenkezett anya.

Nem nagyon tetszett neki a gondolat, hogy ilyen állatka legyen otthon.

– Anyukám, mindent megkeresek az interneten. Elolvasom, hogyan kell gondoskodni róla. Ha megnő, elengedjük. Anya, kérlek! – kérlelte tovább Karolinka.

Anya egy kis idő múlva beleegyezett, Karolinka pedig nekilátott a tanulásnak. Elolvasta, mi a legjobb a csigának, milyen legyen a lakása, és mit kell ennie. Amikor mindent kiolvasott, házikót készített neki egy ládikában, amellyel játszani szokott. Tett bele leveleket, és mindent, amire szüksége volt.

Minden nap nézte és figyelte. A csiga egy idő múlva kíváncsi lett, kibújt a házából, és körülnézett. Karolinka nem tudott betelni vele. Nézte, hogyan tekinget, hogyan mozog, és hogyan nyújtózkodik a levelek felé, amelyeket Karolinka minden nap odakészített neki.

Pár hónap múlva Karolinka odament anyához, és szomorúan azt mondta:

– Anya, eljött az idő. A csiga megnőtt, és el kell engednünk, hogy jó dolga legyen.

– Jól van, kincsem, nagyon örülök, hogy így döntöttél, és hogy érted, mi a legjobb neki – dicsérte meg anya a kislányát.

Így hát egy napon fogták a ládikát, elmentek az erdőbe a patakhoz, és ott egy kupac zamatos falevélre bukkantak. Megbillentették a ládikát, hogy a csiga magától kimászhasson. Az állatka lassan kibújt a házából, és araszolni kezdett kifelé a ládikából. Karolinkának kicsordult egy könnycseppje, ahogy nézte, hogyan távolodik a csigája.

Aztán valami váratlan történt. A csiga egy kis idő múlva megállt. Megfordult, és Karolinkára nézett. Mintha azon gondolkodott volna, miért olyan szomorú. Hátranézett, ahogy előtte kitárult az új élet a szabad természetben. Aztán visszanézett a kislányra, aki olyan szépen gondoskodott róla. És abban a pillanatban futásnak eredt. Vagyis ő azt hitte, hogy fut, de csak lassan csúszott. De hová? Vissza Karolinkához! Felmászott a kezére, és kényelmesen elhelyezkedett. Meg akarta mutatni, hogy nem akarja itt hagyni. Anya és Karolinka mereven nézték, és nem értették. A kislány azonban örömkönnyeket törölgetett.

– Anya, anya, ő velünk akar maradni! Ez azt jelenti, hogy jó dolga volt nálunk, és tetszik neki nálunk! – kiáltotta lelkesen Karolinka.

– Úgy lehet, kislányom, valószínűleg igazad van. Ez a jutalom azért, hogy utánajártál, mi a legjobb neki, és gondoskodtál róla, hogy úgy is legyen. Megtartjuk – mosolygott anya.

Aztán boldogan vitték haza a ládikát a csigával együtt. Karolinka pedig nagyon örült, hogy vette a fáradságot, és mindennek utánaolvasott, hogy a csigának minél jobb dolga legyen náluk. Megérte.