
Esti mesék
A piros sapka
Egy napon egy szőke kislány, Patrícia, elindult az anyukájával a karácsonyi vásárba. Ahogy a szépen feldíszített utcákon sétáltak, mindenhol forró csoki, illatos puncs és mindenféle édesség illata szállt. A csillogó bódék körül nyüzsögtek az emberek, és szívták magukba az igazi karácsonyi hangulatot.
– Én forró csokit kérek! – kiáltott fel vidáman Pati, amikor meglátott egy bódét, ahol egy kis szökőkútból folydogált a forró csokoládé. Oda is mentek az anyukájával a csillogó bódéhoz, ahol egy mikulássapkás néni finom csokit készített.
– Jó napot kívánok, két forró csokit kérnénk szépen – mondta udvariasan anya, és odaadta a pénzt.
A néni mosolyogva nyújtotta át a forró italt. Pati épp inni akart, amikor hirtelen erős, hideg szél kerekedett, és lefújta a fejéről a steppelt piros sapkáját.
– A kedvenc sapkám! – kiáltotta szomorúan Pati, és nézte, ahogy a sapka eltűnik valahol messze.
Anya és lánya nem tétováztak: óvatosan, a bögrével a kezükben elindultak megkeresni. Keresték, keresték az emberek és a bódék között, de a sapkának se híre, se hamva, mintha a föld nyelte volna el.
– Meg kell találnunk! – mondta szomorúan a kislány, és megitta a forró csokiját.
Nagyon szerette azt a piros sapkát, a nagymamájától kapta.
– Gyere, nézzük meg, nem arra vitte-e a szél! – mondta anya, és kézen fogta a lányát.
Átfurakodtak a tömegen egészen a nagy, csillogó karácsonyfáig, amely a tér közepén magasodott.
– Ez a fa a legtitkosabb kívánságokat is teljesíti – mondta anya a lányának.
– Kérlek, kérlek, hadd kerüljön vissza a piros sapkám! – kívánta a kislány a nagy karácsonyfa alatt, összekulcsolt kézzel.
És ekkor megakadt a szeme egy idős bácsin, aki egy pokrócdarabon térdelt, egy kopott ajtónak dőlve, és pénzt kéregetett. Az őszülő bácsi egy kis piros sapkát tartott a kezében, és csodálkozva nézegette, hogyan került hozzá. A fején lyukas kalap volt, és bizony nem sok mindene volt. A kislány nem tétovázott, egyenesen hozzá futott, anyukája a nyomában.
– Jó napot, bácsi! Hiszen maga megtalálta a sapkámat! – kiáltott fel boldogan a kislány.
Az idős bácsi félénken rámosolygott.
– Egyenesen hozzám repült. Tessék, vedd vissza! – mondta, és lyukas kesztyűs kezével odanyújtotta neki a sapkát.
Anya és Pati megköszönték, és visszaindultak a karácsonyi bódékhoz.
– Anya, láttam, hogy a bácsinak nincs sok mindene. Nem segíthetnénk neki egy kicsit? Ő is segített nekem, megtalálta a sapkámat – jutott hirtelen eszébe a kis Patinak.
Anyának nagyon tetszett az ötlet. Hiszen karácsony van, és az embereknek segíteniük kell egymásnak, bárkik legyenek is. Elmentek egy bódéhoz, ahol kötött sálat, kesztyűt, sapkát és mindenfélét árultak. Vettek egy pár kesztyűt, egy sapkát és egy szelet kalácsot is. Aztán elmentek egy bódéhoz, ahol forró teát árultak. Végül visszaindultak oda, ahol az idős bácsi ült.
Patrícia odaadta neki a sapkát és a vastag kötött kesztyűt, anya pedig a forró teát és a kalácsot.
– Boldog karácsonyt, és köszönöm, hogy megmentette a sapkámat! – mondta a kislány mosolyogva.
Az idős bácsit ez nagyon meghatotta. Már régen nem adott neki senki semmit, mindenki csak elkerülte, és csúnyán nézett rá. Most azonban másképp történt. A kislány és az anyukája értékes dolgokat ajándékoztak neki, és ami a legértékesebb: a meleg mosolyukat és a figyelmüket.
– Köszönöm! Ez igazi karácsonyi csoda – mondta könnyes szemmel az idős bácsi, és csodálkozva nézte az ajándékokat.
– És karácsonykor ne fázzon! – szólt vissza anya, amikor elindultak.
A kislány még integetett neki, a bácsi pedig kedvesen rájuk mosolygott, és visszaintegetett. Így tett Pati és az anyukája egy kicsit szebbé a karácsonyt valakinek, akit mások csak elkerültek. És ezt a különös csodát éppen egy piros sapka hozta.
5 perces mesék Karácsonyi mesék Mesék gyerekekről Mesék óvodásoknak Téli mesék




Hogy tetszett a mese?