
Esti mesék
Tarka ősz az állatok szemével
Volt egyszer egy kicsi, sűrű erdő, amely egész évben gyönyörű volt. Minden évszak rajta hagyta a maga varázsát. Tavasszal mindig szépen kivirágzott, télen pedig fehér, behavazott tájjá változott. Mindenki boldog volt benne. A legszebb idő ebben az erdőben azonban mégis az ősz volt.
Amikor az első hűvös szellő végigfújt az erdőn, és a fák levelei a piros, a narancs és a sárga különféle árnyalataira színeződtek, a kis erdő csodaszép hellyé vált. Mintha egy festő maga festette volna meg az ecsetjével.
Ez azonban nem festett kép volt, hanem erdő. Ebben a kis erdőcskében pedig sokféle állatka élt békességben egymással. Összefuthattunk volna ott egy vörös rókával, akit Elizának hívtak, egy kis szürke nyuszival, Ugrifülessel, és a cimborájukkal, egy Tüskike nevű sünnel.
És éppen ennek a három állatkának volt az ősz a kedvenc évszaka.
Eliza, a vörös róka, azért szerette az őszt, mert a fák ilyenkor a legszebb színekbe öltöztek. Szeretett észrevétlen maradni, és imádott bújócskázni. Gyors volt és ügyes. Ugrifüles és Tüskike elől mindig jól elbújt. Legjobban azonban a színes levélkupacokba szeretett beleugrani. Ott elrejtőzött előlük, és fülig érő szájjal nevetett, amikor a nyuszi és a sün nem találta meg.
Tüskikének, a sünnek viszont más oka volt rá, hogy imádja az őszt. A kis sün nem szeretett ugyan a levelek közé bújni, de annál jobban szeretett falatozni. Az őszt éppen a finomságai miatt imádta: a mogyoró, a bogyók és más termések miatt, amelyeket összegyűjthetett és elraktározhatott a fagyos télre.
Ugrifüles, a nyuszi, se a színes levelek közé nem bújt, se mogyorót nem gyűjtött, de neki is megvolt a maga oka, hogy imádja az őszt. Nagyon tetszett neki, ahogy a természet csodálatosan változik. Mintha varázslat volna. Imádta azokat a csodákat, amelyek a kis erdejükben történtek. Szívesen figyelte, ahogy a fák levelei előbb sárgák, aztán narancsszínűek, végül pirosak lettek. Hol a napocska melegítette jólesően a szürke bundácskáját, hol meg egy kellemes őszi szellő kapta a magasba a leveleket, és azok varázslatosan szálltak végig a kis erdőn.
Az egész erdő a csodák helyévé vált. Az erdő összes állatkája nagyon élvezte a varázslatos őszt, amely beköszöntött hozzájuk. Az erdejük minden nap változott. Ahogy egyre több levél hullott a földre, gyönyörű, tarka szőnyegecske lett belőle. Ez azt jelentette, hogy a fák már készen állnak a tél érkezésére. Így hát lassan az erdő állatkái is felkészültek a fagyos télre, és nemcsak Tüskike, a sün, hanem a többi állatka is finom téli tartalékot gyűjtött, vagy otthonosabbá tette a kis lakását.
5 perces mesék Állatos mesék Erdei mesék Mesék kisiskolásoknak Őszi mesék Sünis mesék




Hogy tetszett a mese?