Ugrás a tartalomhoz
Tarka ősz az állatok szemével – rövid mese: egy róka, egy nyúl és egy sün színes őszi falevelek halmában ül

Esti mesék

Tarka ősz az állatok szemével

Volt egyszer egy kicsi, sűrű erdő, amely egész évben gyönyörű volt. Minden évszak rajta hagyta a maga varázsát. Tavasszal mindig szépen kivirágzott, télen pedig fehér, behavazott tájjá változott. Mindenki boldog volt benne. A legszebb idő ebben az erdőben azonban mégis az ősz volt.

Amikor az első hűvös szellő végigfújt az erdőn, és a fák levelei a piros, a narancs és a sárga különféle árnyalataira színeződtek, a kis erdő csodaszép hellyé vált. Mintha egy festő maga festette volna meg az ecsetjével.

Ez azonban nem festett kép volt, hanem erdő. Ebben a kis erdőcskében pedig sokféle állatka élt békességben egymással. Összefuthattunk volna ott egy vörös rókával, akit Elizának hívtak, egy kis szürke nyuszival, Ugrifülessel, és a cimborájukkal, egy Tüskike nevű sünnel.

És éppen ennek a három állatkának volt az ősz a kedvenc évszaka.

Eliza, a vörös róka, azért szerette az őszt, mert a fák ilyenkor a legszebb színekbe öltöztek. Szeretett észrevétlen maradni, és imádott bújócskázni. Gyors volt és ügyes. Ugrifüles és Tüskike elől mindig jól elbújt. Legjobban azonban a színes levélkupacokba szeretett beleugrani. Ott elrejtőzött előlük, és fülig érő szájjal nevetett, amikor a nyuszi és a sün nem találta meg.

Tüskikének, a sünnek viszont más oka volt rá, hogy imádja az őszt. A kis sün nem szeretett ugyan a levelek közé bújni, de annál jobban szeretett falatozni. Az őszt éppen a finomságai miatt imádta: a mogyoró, a bogyók és más termések miatt, amelyeket összegyűjthetett és elraktározhatott a fagyos télre.

Ugrifüles, a nyuszi, se a színes levelek közé nem bújt, se mogyorót nem gyűjtött, de neki is megvolt a maga oka, hogy imádja az őszt. Nagyon tetszett neki, ahogy a természet csodálatosan változik. Mintha varázslat volna. Imádta azokat a csodákat, amelyek a kis erdejükben történtek. Szívesen figyelte, ahogy a fák levelei előbb sárgák, aztán narancsszínűek, végül pirosak lettek. Hol a napocska melegítette jólesően a szürke bundácskáját, hol meg egy kellemes őszi szellő kapta a magasba a leveleket, és azok varázslatosan szálltak végig a kis erdőn.

Az egész erdő a csodák helyévé vált. Az erdő összes állatkája nagyon élvezte a varázslatos őszt, amely beköszöntött hozzájuk. Az erdejük minden nap változott. Ahogy egyre több levél hullott a földre, gyönyörű, tarka szőnyegecske lett belőle. Ez azt jelentette, hogy a fák már készen állnak a tél érkezésére. Így hát lassan az erdő állatkái is felkészültek a fagyos télre, és nemcsak Tüskike, a sün, hanem a többi állatka is finom téli tartalékot gyűjtött, vagy otthonosabbá tette a kis lakását.

Értékeld a mesét

5 perces mesék Állatos mesék Erdei mesék Mesék kisiskolásoknak Őszi mesék Sünis mesék

Hozzászólások

Hogy tetszett a mese?

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé. A hozzászólásokat közzététel előtt elolvassuk.

Mi legyen a következő?

azonos téma, hasonló olvasási idő

Meglepetésmese

Az ősz lassan, csendben lopakodott be az erdőbe, de az erejéhez már nem fért kétség. Reggelente köd ült a mohán, a fűszálakon harmatcseppek csillogtak,…

5 percóvodásoknak

Volt egyszer egy pici mókus, Vivi, aki boldogan élt egy magas fán az erdőben. Ágról ágra ugrált, és messziről csak a bozontos, narancssárga farkincáját…

4 percóvodásoknak

Az ősz már a végét járta, és bármelyik percben beköszönthetett a tél. Egyes erdei állatkák az utolsó falatokat gyűjtötték be a kamrájukba, mások a…

4 percóvodásoknak

Amikor a naptárban beköszönt az október, a kis ligetben őszi mulatság kezdődik. A mókusok nagy lakomát rendeznek, és meghívják rá az erdő összes állatát.…

4 percóvodásoknak