
Esti mesék
A szél és a szomorú esőcsepp
Amikor beköszönt az ősz, odakint hullani kezdenek a levelek. De nemcsak a levelek. Gyakran esőcseppek is hullanak. Az ablakon túl nyirkos, borongós idő van. Kezd hűvös lenni. Az égen sötét felhők gyűlnek össze, aztán egész zuhatagnyi cseppet engednek le hozzánk a földre, hogy megöntözzék a talajt. Ilyen időben legszívesebben csak az ablakból nézünk ki. A felhőkből rengeteg csepp hullik. Én viszont tudok egy történetet egy cseppről, amely más volt. Ugyanúgy nézett ki, mint a többi, de nem úgy viselkedett.
Egyszer az égen megszaporodtak a felhők, és összetorlódtak. Amint eleredni készült az eső, az összes csepp szófogadóan hullani kezdett lefelé. Lehullottak hozzánk a földre, folyókba, óceánokba, tengerekbe és pocsolyákba. Minden csepp tudta, milyen fontos, hogy megöntözze a földet. Tudták, hogy egy idő múlva újra elpárolognak a földről, és visszatérnek a felhőkbe. Ez a víz körforgása. Az egyik csepp azonban nem akart leesni. Kapaszkodott a felhőkbe, ameddig csak bírt, aztán a felhővel együtt elúszott valahová messzire. Már régóta sikerült kapaszkodnia, és nem esett le.
Az egyik felhő próbálta lebeszélni erről. Szép szóval is, szigorúan is győzködte. De a csepp makacs volt. Csak kapaszkodott belé. Végül a felhőnek elfogyott a türelme, és hívta a szelet:
– Fuvi, kérlek, szállj ide! Gyere, segíts! Nem tudok mit kezdeni ezzel a cseppel, és nem cipelhetem örökké.
Fuvi, a szél, odaszállt. Gyengéden ráfújt a cseppre, és megkérdezte tőle, miért nem akar leesni.
A csepp először semmit sem akart mondani, csak kapaszkodott. Kis idő múlva azonban megértette, hogy a szél jószívű, és tényleg érdekli. Szomorúan nézett le maga alá, a földre, és lassan kibökte, miért nem akar leesni:
– Tudod, Fuvi, azt hiszem, el fognak felejteni. Ha leesem, elvegyülök a többi vízben, és soha senki nem tudja meg, hogy itt voltam. Ettől olyan szomorú vagyok. Azt szeretném, hogy szükség legyen rám, és fontos legyek mindenkinek. Nem akarok csak úgy eltűnni. Ráadásul félek a magasban. Félek csak úgy zuhanni.
A szél együttérzően rámosolygott. Semmit sem vetett a szemére, megértette. Gyengéden átölelte, és valami nagyon fontosat mondott neki:
– Kedves kis cseppecském, nem kell attól félned, hogy nem vagy fontos. Igaz, hogy sokan vagytok, cseppek, de mindegyikőtöknek nagyon fontos feladata van. Értékesek vagytok a földünknek. Tudod, ha egy vízcsepp azt hinné, hogy nincs rá szükség, soha nem lehetne óceán, amelyben mindegyik fontos. Ha pedig félsz a magasban, segítek neked. Leviszlek, hogy ne ess túl gyorsan. Nálam biztonságban leszel, ne félj.
A csepp még egy darabig gondolkodott azon, amit Fuvi mondott neki. Aztán rájött, hogy igaza van. Hagyta, hogy a szél egészen a földig vigye. A felhő boldog volt, hogy így alakult. A csepp pedig sosem felejtette el, amit a szél mondott neki. És te se felejtsd el soha. Lehetsz néha szomorú, mint ez a csepp, de jusson eszedbe, hogy mindig fontos és értékes vagy valakinek.
5 perces mesék Mesék gyerekekről Mesék kisiskolásoknak Őszi mesék




Hogy tetszett a mese?