Misi és Pisti, a két jegesmedve

Misi és Pisti két jegesmedve volt. Fent északon éltek, a sarkkör mellett. Ott egész évben nagy a hideg, és mindent hó borít. Nagyon szerettek ott lakni, mert a hideg és a fagy éppen kedvükre való volt. De mivel két nyughatatlan és okos mackó volt, folyton kitaláltak valamit. Egyszer versenyt rendeztek a dombon, és hason csúsztak le rajta, máskor azt próbálták ki, ki fog több halat, vagy ki tud jobban elbújni a hóban. Mindig akadt valami, a képzeletüknek nem volt határa. Egyszóval sosem unatkoztak.

Egyszer ebéd után egy jégtáblán heverésztek, amely lassan ringatta őket a hideg vízen, és azon gondolkodtak, mihez kezdjenek.
– Én szívesen világot látnék. Elmennék messzi helyekre. Megnézném, milyen ott, ahol mindig meleg van – mondta Misi, és elábrándozott.
– Az szuper lenne! De hogyan? Hogy jutunk át ezen a nagy hideg vízen, és azokon a nagy jéghegyeken, amik körülvesznek minket? – töprengett Pisti.

Ahogy ott feküdtek a jégtáblán, és az utazáson törték a fejüket, Misinek hirtelen eszébe jutott valami:
– Építsünk egy hőlégballont! Az elvisz minket, ahová csak akarjuk.
Pistit teljesen elragadta az ötlet. Azonnal kiugrott a partra, és összeszedni kezdte, ami egy ballonhoz kell. Misivel együtt volt egy saját kis raktáruk, ahová mindent összegyűjtöttek, amit valaha találtak, és ami éppen megtetszett nekik. Most végre jól jöttek a kincseik!

Pár óra múlva készen is lettek. A havon ott állt a hőlégballon. A két medve óvatosan beszállt, tüzet gyújtott, és engedni kezdték a meleg levegőt, hogy felemelkedjenek. Az első próbálkozások kicsit döcögősek és ügyetlenek voltak, de végül felszálltak. Térképet is vittek magukkal, hogy pontosan oda érjenek, ahová elhatározták.

Sok gyönyörű helyet bejártak, ismeretlen állatokkal találkoztak, és új medvékkel is megismerkedtek. Egyszer egy olyan helyet is felfedeztek, ahol hihetetlen meleg volt. A ballonnal a homokra szálltak le. Egy elhagyatott tengerpart volt. Úgy tűzött a nap, hogy a medvék alig kaptak levegőt a nagy hőségtől. Megpróbáltak a homokra lépni, de az úgy égette a talpukat, hogy nem lehetett kibírni. Gyorsan visszaugrottak a kosárba, a ballonnal felemelkedtek a magasba, és lassan hazaindultak.

Pár kilométerre az otthonuktól viharba kerültek. A felhők olyan gyorsan gyűltek össze körülöttük, hogy a villámok és a mennydörgések csak úgy követték egymást. Még felkészülni sem volt idejük. Fújt a szél, rángatta a ballont, és az eső teljesen átáztatta a vásznat. Misi és Pisti megpróbálta kivárni a vihar végét, de a vihar erősebb volt náluk. Szerencsére éppen víz fölött jártak, amikor a villám belecsapott a ballonjukba, és ők a jeges vízbe pottyantak. A hideg víz egy cseppet sem zavarta őket, hiszen a sarkkörről jöttek. Misi nem vesztette el a fejét, és egy szempillantás alatt talált egy nagy jégtáblát. Felmászott rá, és felsegítette a barátját, Pistit is. Mire a vihar elállt, a jégtáblán egészen hazáig úsztak.

Este már mindketten a vackukban feküdtek, és fáradtan emlegették a kalandjaikat. Boldogok voltak, hogy ennyi mindent láttak, és hogy újra otthon vannak. Útközben rájöttek, hogy az egészben az volt a legjobb, hogy mindezt együtt élték át.