Karácsonyi utazás

Kora decemberi reggel volt, odakint mindent csillogó hótakaró borított. Már csak egy nap volt hátra szentestéig, és ez csak egyet jelenthetett: indulás a nagyszülőkhöz! Ezt az utazást egész évben várta a család. Mint minden évben, Erik és Szandra most is a szüleikkel együtt mentek karácsonyra nagymamához és nagypapához, a hegyi házikójukba.

Amikor az autó megtelt táskákkal és mindenféle karácsonyi finomsággal, végre indulhattak! Erik és Szandra nemcsak az ajándékokat várta, amelyeket holnap a Jézuska hoz, hanem a nagyiékat és a csodás házikójukat is. Ott mindig vidáman szánkózhattak, sőt a közeli lejtőn még síelni is lehetett.

Útközben a gyerekek anyával együtt dúdolták a rádióban szóló karácsonyi dalokat, közben pedig a tabletjüket nézték. Anya kinézett az ablakon, és azon törte a fejét, hogyan szakíthatná el őket a képernyőtől. Hiszen odakint gyönyörű a táj, és mindenütt fényfüzérek ragyognak! Egyszer csak remek ötlete támadt.

– Gyerekek, játsszunk egyet! – kiáltotta, mire a gyerekek felkapták a fejüket a vicces videóik mellől.

– Erik a saját ablakán néz ki, és számolja a fényeket a maga oldalán, te pedig, Szandra, a tiéden. Minden feldíszített ház egy pont! Aki nagyiékig a legtöbb feldíszített házat vagy fát látja, az nyer! Aki veszít, az mosogat karácsonykor a vacsora után! – mondta anya vidáman. A gyerekek imádják a játékot, így gyorsan letették a tabletet, és nekiláttak a számolásnak. Útban a hegyek felé takaros kis falvakon haladtak át, csupa szépen feldíszített ház mellett. A fákon jégcsapok csillogtak, a házak karácsonyi fényekben tündököltek. Igazi csoda volt.

– Hű, de szép! – ámuldoztak a gyerekek az ablak előtt. Tényleg sokkal szebb volt bármilyen játéknál vagy videónál.

– Nekem kell nyernem! – motyogta az orra alatt a kis Szandra, és buzgón számolt minden díszt, amire csak a kék szemecskéje rátévedt. Az út gyorsan elszaladt, és nemsokára megérkeztek egy kis hegyi faluba, ahol a sípálya mellett ott állt a nagyszülők háza is.

– Na, ki nyert? – kérdezte anya, aki még mindig karácsonyi dalokat dúdolt, amikor leparkoltak a ház mellett.

– Én negyvenhét fényt számoltam! – kiáltotta Erik.

– Nekem csak negyvenhat van – mondta szomorúan a kis Szandra. Bizony, nagyon ügyesen számoltak mind a ketten, és szoros volt a verseny.

– Szandra, és a nagyiék háza nincs feldíszítve? Hiszen ott van, pont a te ablakod előtt, a te oldaladon! – mondta anya. Úgy is volt, és így döntetlen lett.

A gyerekek tehát nemcsak az utat tették vidámmá egy remek játékkal, hanem az ígéretüket is betartották. Szenteste a vacsora után egy egész halom ajándék várta őket a Jézuskától, ők pedig – ahogy megígérték – együtt elmosogattak. Nagymama és nagypapa csak ámult, hogy milyen szépen segítenek egymásnak a testvérek, és a házikóban igazi karácsonyi hangulat lett. Amikor végeztek, a gyerekek előszedték az ajándékaikat, és vidáman játszottak velük az egész házban. A legszebb ajándék azonban mégsem a Jézuska játékai voltak, hanem az, hogy a családjukkal együtt tölthették ezt a szép ünnepet.