Az öreg gőzmozdony

Egy szép város közelében, egy hatalmas pályaudvaron rengeteg mindenféle mozdony és vagon lakott. A legtöbbjük új volt, szép és tiszta. Volt bennük áram, kényelmes ülés és mindenféle modern kényelem az utasoknak.

Rajtuk kívül azonban egy hatalmas műszaki csarnokban ott rejtőzött egy öreg gőzmozdony is. Ő sajnos már nem felelt meg a modern világ elvárásainak, ezért évek óta nem járt kint a síneken.

Minden áldott nap az ablakból nézte, ahogy a többi mozdony és vonat turistákkal és más utasokkal kalandra indul. Amikor hazaértek, a vonatok elmesélték egymásnak, mit éltek át aznap, az öreg mozdony pedig szomorúan hallgatta a történeteiket.
– El sem tudjátok képzelni, ma egy óvodás csoportot vittem! A gyerekek el voltak ragadtatva, kinéztek az ablakon, és egymás szavába vágva csacsogtak. Hű, de jó volt! – mesélte az első mozdony. A második sem várt sokáig:
– Én meg turistákat vittem nyaralni. Teleraktak biciklivel, rollerrel és hátizsákkal, és csupa olyan finomságtól illatoztam, amit a gyerekek uzsonnára hoztak.

Az öreg gőzmozdony ettől elszomorodott. Úgy szerette volna még egyszer átélni, milyen az, amikor sok boldog embert visz! A többi vonat azonban észrevette ezt. Reggel, amikor a következő útjukra készülődtek, beszélgetni kezdtek az öreg mozdonyról. Megegyeztek, hogy segíteni kell neki, és tervet szőttek, hogyan tehetnék újra boldoggá. Az egyik modern mozdony kijelentette:
– Már tudom is, hogyan! Rendezzünk Vonatnapot!

Úgy is lett. A vonatok a mozdonyvezetővel és a pályaudvar többi dolgozójával együtt nagy ünnepséget rendeztek, és a nap fő csillaga éppen az öreg gőzmozdony lett. Óriási látványosság volt. Közelről és messziről is rengeteg turista sereglett oda. A mozdonyba szenet raktak, ő pedig boldogan fütyülni kezdett. Abban a pillanatban gyerekek és felnőttek tapsolni kezdtek, és fényképezték a mozdonyt. Mindenkinek csodálatos napja volt.

A mozdony nagyon boldog volt. Hosszú idő után végre ünnepeltnek, hasznosnak és szeretettnek érezte magát. A pályaudvaron mindenki megegyezett, hogy minden évben ezen a napon megrendezik a Vonatnapot. A mozdony tudta, hogy nem lehet minden nap a síneken, de boldog volt, hogy legalább évente egyszer ő lesz az a szeretett mozdony, akit mindenki alig vár. Soha többé nem volt szomorú. Tudta, hogy különleges, és mindig szívesen hallgatta modern barátai történeteit.