Halottak napja a fogas kísérteteknél

halloweenkor a kísértetek kedvükre járnak-kelnek az emberek között, de halottak napján egyetlen rendes kísértet sem ijesztget. Hogy miért? Hát mert a temetők, amelyek máskor igazán kísérteties helyek, ezen a napon tele vannak emberekkel.

Rémfalván halottak napján is házról házra járnak. De nem úgy, mint halloweenkor, hanem sokkal csendesebben. A kísértetek édes kalácsot sütnek, ahogy régen az emberek szokták, és megkínálják vele a vendégeket, a házról házra járókat és a vándorokat. Este pedig lámpásokkal vonulnak végig a falun. Ez már régóta így megy. A fogas anyuka is emlékszik rá, hogy kislánykorában a nagymamájával „lélek-kalácsot” és mindenszenteki perecet sütöttek. A nagymama még legyet is sütött bele, ami a fogas kísérteteknek igazi csemege volt. Anyuka el is határozta, hogy ő is ilyet süt a gyerekeinek. Bekeverte a tésztát, belerakta a szárított legyeket, és már formázta is a csavart lelkeket meg a karikákat, amelyek az élet körforgását jelképezik.

Apa is emlékszik gyerekkorából a halottak napjára. Főleg a lámpásos felvonulásra, amelyre annak idején még a tűzoltók is kijöttek. Apa akkor azt akarta, hogy neki legyen a legnagyobb lámpása az összes gyerek közül. Az lett a vége, hogy elégett az egész lámpás a botjával együtt, ráadásul még szidást is kapott, amiért gyufával játszott. Ezért elhatározta, hogy a saját gyerekeinek elemes izzós lámpást csinál, hogy Hínáros bácsinak ne kelljen a tavából pazarolni a vizet egy esetleges tűz eloltására.

Fogica már előre örült, hogy elviszi a sütit a nagymamáknak és a néniknek, és hallgatja, ahogy a már elhunyt kísértetekről mesélnek. Hiszen erről szól a halottak napja: megemlékezünk az elhunyt rokonainkról. Például a vámpír dédapóról, Vasvillai Alfonzról, aki megérte a csodás 156 évet. Még tovább is élhetett volna, ha nem megy ki napozni abban a hitben, hogy a napszemüveg bőven elég lesz neki.

Egyedül Mumuka nem volt elégedett. Mindenáron ki akart menni a temetőbe embereket ijesztgetni. Este titokban kiosont a házból, és el is ment ijesztgetni. Hogy mi lett a vége?

A szomszéd, aki látta Mumukát, azt mondja, hogy egy fa mögül rákiáltott egy nénire, hogy bú. A néni azonban meg sem ijedt, hanem jól elnáspángolta egy művirággal, amiért zavarja a halottak nyugalmát. Ez pedig kétszeresen is kínos volt, hiszen a sírra csak élő virágot illik vinni, hogy emlékeztessen rá, milyen múlandó az élet.

Apa viszont azt mondja, hogy Mumuka nem egy nénit ijesztett meg, hanem egy bácsit, és nem virággal kapott ki, hanem a bácsi leöntötte a locsolókannával, mert Mumuka aznap este csuromvizesen ért haza.

Hínáros Misi, Mumuka osztálytársa és barátja pedig azt állítja, hogy Mumuka senkit sem ijesztett meg, hanem őt ijesztette meg egy szellem, aki a temetőre vigyáz. Mumuka megijedt, beleesett egy pocsolyába, futásnak eredt, de megbotlott, és meghempergett a falevelekben.

Akárhogy is volt, Mumuka legközelebb kétszer is meggondolja, hogy halottak napján embereket ijesztgessen. Talán inkább anyukának segít majd kalácsot sütni.