A fogas kísértetek sárkányt eregetnek

Ősszel a természet nyugovóra készül. Rémfalván a kísértetek betakarítják a kiskertekben a termést, és összegereblyézik a fákról lehullott leveleket. Az utak mentén kupacokba hordják őket, aztán elbújnak bennük, és ha arra jár valami ember, ráijesztenek: Hú!

A fogas kísértetek ősszel legyeket fognak, és megszárítják őket télire. A vízimanók a tó partján szalagokkal díszítik a fűzfákat, a boszorkányok pedig gyógyfüveket gyűjtenek az őszi náthára, hogy meggyógyíthassák a többi kísértetet.

És mit csinálnak ősszel a gyerekek? Sárkányt eregetnek! Rémfalván a mezőn minden évben sárkányeregető versenyt is rendeznek. Az első díjat az kapja, akinek a sárkánya a legtovább marad a levegőben.

– Idén én nyerek! – jelentette ki Mumuka.

– Nem, én! – vágott vissza Fogica.

– Én!

– Én!

És így veszekedtek egész délelőtt.

Mumuka semmit sem bízott a véletlenre, és egy óriási sárkányt eszkábált egy dobozból meg egy ponyvából. Ha elég erősen fúj a szél, ez majd jobban repül, mint az összes többi! Fogica egyre csak mondogatta neki, hogy ezt most túlzásba vitte, de Mumuka rá se hederített. Biztosan csak irigykedik.

Délután a gyerekek összegyűltek a mezőn, és kezdődött a verseny. A sárkányok a magasba emelkedtek, kedvezően fújt a szél. Hanem egyszer csak valahonnan erős szélvihar kerekedett. Néhány sárkányt lesodort az égről egyenesen a fűbe, néhányat pedig összegabalyított. Mumuka sárkánya viszont épp ettől szállt még magasabbra, és az összes többi fölé emelkedett. Pattanásig feszítette a zsinórt, és magasan lebegett Rémfalva fölött.

A versenyben már csak ő maradt, meg Tündér Adélka sárkánya. Mumuka már örült, hogy az övé a győzelem, amikor akkorát fújt a szél, hogy a sárkánya megvadult. Előbb rángatni kezdte a zsinórt, aztán felemelte Mumukát a földről. Mumuka mindenáron nyerni akart, eszébe se jutott, hogy elengedje a sárkányt. Foggal-körömmel kapaszkodott. Csakhogy egyszer csak ott volt alatta messze lent a mező a gyerekekkel, ő pedig repült valahová a sárkány után.

– Segítség! – kiabált Mumuka, de senki sem hallotta.

Aztán fújt egyet balról, egy kicsit jobbról és egy picit felülről, és a zsinór rátekeredett egy magas lucfenyő koronájára. A sárkány ott maradt lobogni a levegőben, Mumuka pedig beleesett az ágak közé. Igazi fogas kísértethez illően a fogaival elrágta a zsinórt, amely rágabalyodott a kezére. Óvatosan ereszkedett lejjebb és lejjebb az ágakon. Lassan lemászott az erdőbe.

Már csak az utolsó néhány ág volt hátra, amikor az egyik reccsent egyet alatta, és vele együtt lezuhant. Mumuka puhára esett. Csak úgy cuppant, ahogy belesüppedt a mocsárba.

– Segítség! – kiabálta Mumuka elég hiába, amikor rájött, hogy egyre mélyebbre süllyed. Minél jobban igyekezett kimászni, annál gyorsabban merült lefelé. Amikor már derékig ért a sár, cuppogó lépteket hallott.

– Hé, hé! Ki zavarja a kertemet? – szólalt meg egy hang.

– Segítség, elsüllyedek a mocsárban! – kiáltotta Mumuka.

Mumuka előtt egy bozontos ember jelent meg. Hosszú szakálla volt, és mindenütt moha nőtt rajta. Igen morcos képet vágott.

– Jé, Huhogó bácsi! Kihúzol innen, légy szíves? – ismerte meg végre Mumuka.

– Hát te mit keresel itt, te fogas csemete?

– Egy sárkány hozott ide.

– Errefelé nem laknak sárkányok, arról én tudnék – dörmögte Huhogó bácsi, és gyanakodva méregette Mumukát.

– Nem igazi, hanem papírsárkány! Vagyis az én sárkányom egy kicsit szuper-óriássárkány volt, dobozból meg ponyvából csináltam, mert nagyon-nagyon meg akartam nyerni a versenyt. Ha nem akad fenn a fán, és én nem esem bele a sárba, talán még nyerhettem is volna.

– Te kis fogas buksi, ez csak egy verseny! Örülj, hogy ilyen jól megúsztad.

– Nem úsztam meg jól. Már mellig ér a sár. Kihúznál valahogy? – könyörgött Mumuka.

– No jó, no. A fogas kísértetekkel én jóban vagyok. Hiszen ismertek. Add a kezed, kihúzlak.

Huhogó bácsi kisegítette Mumukát a mocsárból. Mumuka illedelmesen megköszönte, és rájött, hogy Huhogó bácsinak igaza volt. Nem kell mindenáron elsőnek lennie egy versenyen. Vannak ennél fontosabb dolgok is. És semmit sem szabad túlzásba vinni, még a sárkányépítést sem.

Mumuka tetőtől talpig sárosan ért haza, mégis elégedett volt magával. Igaz, hogy nem nyerte meg az őszi versenyt, de örült, hogy épségben hazajutott. Talán jövőre szerencséje lesz, és nyer. De óriási szupersárkányt azért inkább nem épít többet. Egy egészen közönséges sárkánnyal próbál majd szerencsét. Huhogó bácsinak igaza van: hiszen nem nagy ügy az egész.