
Esti mesék
A varázslatos karácsonyi gömb
Odakint már ránk mosolyogtak a karácsonyi fények és mindenféle díszek, az utcákon pedig mézeskalács és sütemény finom illata szállt. Eljött a fadíszítés ideje, és a kis Luca már alig bírt várni. Anyával a szekrényben elrejtett díszeket válogatták, és lassan behordták őket a nappaliba, ahol már ott állt a karácsonyfa. Apa közben a ház tetejét díszítette, csillogó fényfüzéreket rakott rá.
– Idén nálunk lesz a legszebb fa! – kiáltotta vidáman Luca, és sorra nyitotta a gömbökkel, fenyőágakkal és mindenféle díszekkel teli dobozokat. Tényleg rengeteg díszük volt.
– És milyen fánk legyen idén? Van itt arany, piros, fehér, sőt kék dísz is – kérdezte anya.
A kislány elgondolkodott. Tényleg sok díszük van, de Lucának az arany és a piros tetszik a legjobban.
– Idén arany és piros! – kiáltotta vidáman, és elkezdte kiválogatni a dobozból a piros és arany gömböket, amelyeket anya segítségével fel is akasztott a fára. Amikor azonban Luca a doboz aljára nyúlt, egy különös, régi gömböt talált. Más volt, mint a többi, kicsit kopott, de még mindig gyönyörű. Arany csillámok borították, a belsejében pedig egy pici csillag volt.
– Jaaaj, de szép ez a dísz! – kiáltotta Luca.
Anya elmosolyodott, kezébe vette a különös gömböt, és így felelt:
– Ezt a gömböt a nagymamámtól kaptam. A te dédnagymamádtól. De ez más, ez varázsgömb. Régen nem volt már a fán, majdnem meg is feledkeztem róla – mondta anya a kislányának, akinek a kék szeme csak úgy ragyogott a csodálkozástól.
– És miért varázsgömb? – kérdezte kíváncsian Luca, és leült a kanapéra. Anya leült mellé, kezében a varázslatos dísszel, és könnyes szemmel rövid történetet mesélt a nagymamájáról:
– Amikor kicsi voltam, karácsonykor a szüleimmel mindig a nagymamához mentünk. Gyönyörű volt, az egész család együtt volt, és együtt ünnepeltünk, nem úgy, mint most – mondta anya szomorúan, mert a szüleivel már régóta nem beszélt. Letörölt egy legördülő könnycseppet, és folytatta:
– A nagymamámnak mindig gyönyörűen fel volt díszítve a fája. De ez a gömb mindig más volt, mint a többi. A nagymama az anyukájától kapta, ő pedig az övétől. A családunkban már nagyon sok éve száll anyáról lányára. Azt mondják, aki a fára akasztja és kíván valamit, annak teljesül a kívánsága – felelte anya a kislányának.
Luca szinte levegőt sem vett.
– Szóval ez a dísz már ennyi éve a családunké! Felakaszthatom én a fára, és kívánhatok valamit? Légyszíííves! – kérlelte izgatottan a kislány. Anya bólintott, így Luca óvatosan felakasztotta a fa közepére a dédnagymama gömbjét. Behunyta a szemét, és halkan kívánt valamit. Hitte, hogy a kívánsága teljesül.
Ahogy teltek a napok, Lucáék házát már nemcsak az ablakon túli fehér hó díszítette, hanem a díszek és a fények is. A házban mézeskalácsillat terjengett. Amikor eljött a szenteste, Luca türelmetlenül toporgott, és alig várta, hogy titkos álma valóra váljon. Remélte, hogy a varázslatos karácsonyi gömb meghallgatta.
Amikor Luca anyával az ünnepi vacsorához terített, valaki csöngetett. Luca felkapta a fejét, és szaladt ajtót nyitni. Az ajtóban Luca nagyszülei álltak, anya szülei.
– Teljesült a kívánságom! – kiáltotta a kislány, és könnyes szemmel ölelgette a nagyszüleit. Anya hitetlenkedve állt az előszobában, és a szüleit nézte. Valamikor régen összevesztek, és messze laktak egymástól, így nem látogatták meg egymást, és nem is beszéltek. Ma azonban szenteste volt, és ott álltak előtte.
– Anya! Apa! – kiáltotta anya, és könnyes szemmel a szülei nyakába borult. Luca így nemcsak a saját álmát váltotta valóra, hanem az anyukájáét is, aki nagyon vágyott rá, hogy újra az egész családdal töltse a karácsonyt. A régi veszekedéseket rég elfelejtették, mindenki kibékült, és együtt töltöttek egy gyönyörű karácsonyt a családi körben. És éppen Luca dédnagymamájának varázsgömbje hozta újra össze csodával az egész családot.
5 perces mesék Karácsonyi mesék Mesék gyerekekről Mesék óvodásoknak




Hogy tetszett a mese?