Ugrás a tartalomhoz
A kis gőte útja – esti mese: egy gőte kukucskál a levelek és páfrányok között

Esti mesék

A kis gőte útja

Októberben éjszakánként fagyni kezdett. Javában tartott az ősz, és az állatok birodalmában mindenki a télre készülődött.

Így Vince, a kis gőte is kimászott a tavacskából, ahol a nyarat töltötte. Fiatal volt még, és most indult el életében először a szárazföldre. A többi gőte már nem volt a tavacskában, és nem is szóltak neki semmit. Egy nap egyszerűen eltűntek az avar alatt, ő pedig most elhatározta, hogy utánuk megy.

Ment, mendegélt, míg egy öreg bükkfa alatt talált egy helyet, ahol száraz és vastag volt az avar. Itt jól alhatna télen. Bebújt, összegömbölyödött, és lehunyta a szemét.

Kint lassan fagyni kezdett, aztán havazni is. Aztán a hó elolvadt, és így ment ez újra meg újra. A fák nyikorogtak a szélben, egy éjjel pedig annyi hó esett, hogy a falevelek Vince fölött majdnem a földig behorpadtak.

Ő azonban mindebből semmit sem vett észre. Mélyen aludt, és a teste a tavaszt várta.

Aztán egy nap felébresztette az eső. Áprilisi eső volt, langyos, és egész éjjel dobolt a leveleken. Vince nyújtózott egyet, pislogott, és kimászott. A levegő nedves föld illatú volt, és mindenhonnan csöpögött a víz.

A lába elgémberedett, az első néhány lépést lassan tette meg, de a teste hamar emlékezett, mi a dolga. Így hát elindult vissza a tavacskához.

A pataknál egy öreg gólya állt egy kövön, és a vizet figyelte. Amikor meglátta Vincét, kinyújtotta a nyakát.

– Te elkéstél – mondta neki a gólya. – A többi gőte már egy hete erre ment.

Vince megállt.
– Merre?

A gólya balra bökött a csőrével.
– Ott, a nádason túl. Most ott van víz.

Vince arrafelé indult, amerre a gólya mutatott. Átmászott egy gyökéren, megkerülte az utat, amelyen néha autók jártak, és átverekedte magát a nedves füvön.

Aztán meglátta a régi tavacskát. Csakhogy félig benőtte a növényzet, és alig volt benne víz. A tavalyi nyár száraz volt, és a tavacskából csak egy tócsa maradt. Vince ott álldogált a parton, körülnézett, és gondolkodott.

Ez nekik biztosan nem lesz elég.

Úgyhogy elhatározta, hogy továbbmegy az erdőn át. Egy pillanatra megállt, és fülelt. Aztán békákat hallott. Ahol békák vannak, ott víz is van, nem igaz?

És valóban: a sűrű nádas mögött egy nagyobb tó bújt meg, amelyet még nem ismert. Lassan becsusszant a vízbe. Hideg volt és tiszta. Hamar rájött, hogy jó helyen jár, mert a fenék közelében sötét alakok mozogtak.

Más gőték, akik előtte érkeztek ide.

Az egyik hím egészen közel úszott el mellette, és Vince észrevette a hátán a magas taréjt, amely csipkés volt, mint egy kis fűrész.

– Neked még nincs ilyen taréjod – szólalt meg a hím, és lassított. – De lesz, ahogy mindannyiunknak, ne félj.

Vince nem szólt semmit, és mélyebbre merült. A víz szépen zsongott körülötte, és a tó tele volt élettel.

Nem gondolt többé a régi tavacskára. Itt is jó lesz neki, és mire a tavasz igazán beköszöntött, újra otthon érezte magát.

Értékeld a mesét

5 perces mesék Állatos mesék Mesék óvodásoknak Őszi mesék

Hozzászólások

Hogy tetszett a mese?

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé. A hozzászólásokat közzététel előtt elolvassuk.

Mi legyen a következő?

azonos téma, hasonló olvasási idő

Meglepetésmese

Volt egyszer egy pici mókus, Vivi, aki boldogan élt egy magas fán az erdőben. Ágról ágra ugrált, és messziről csak a bozontos, narancssárga farkincáját…

4 percóvodásoknak

Az ősz már a végét járta, és bármelyik percben beköszönthetett a tél. Egyes erdei állatkák az utolsó falatokat gyűjtötték be a kamrájukba, mások a…

4 percóvodásoknak

Amikor a naptárban beköszönt az október, a kis ligetben őszi mulatság kezdődik. A mókusok nagy lakomát rendeznek, és meghívják rá az erdő összes állatát.…

4 percóvodásoknak

Volt egyszer egy kis sün, akit Mogyorónak hívtak. Egy erdőben élt, amely éppen gyönyörű őszi mesévé változott. A fák levelei sárgára, narancsszínűre és pirosra…

4 percóvodásoknak