Ariána, a hableány

Mélyen a tenger alatt volt egy víz alatti falucska, ahol mindenféle tengeri teremtmény élt. Lakott ott rengeteg színes halacska, polip, korall, tengeri rózsa és még sok más tengeri lény. A falucskát Rudolf, a tenger királya uralta, akinek három lánya volt, három hableány. Kettő már férjhez ment, és a családjával a szomszédos víz alatti falvakban élt.

A legkisebb lány, Ariána hableány, volt a legszebb mind a három közül. A kérőkkel azonban nagyon válogatós volt. Nagy álmodozó volt. Folyton azon járt az esze, milyen jó volna a szárazföldön találni vőlegényt, és ott családot alapítani.

Rudolf király a legkisebb lányát is férjhez akarta adni. Ariána már eladósorban volt, és válogathatott volna a kérők között. Neki azonban egyik tengeri vőlegény sem volt elég jó. Citrusz herceg például savanyú alak volt, aki mindenkire csak mogorván nézett. Garasos herceg csak a kincsei miatt akarta elvenni Ariánát, Rútkó herceg pedig túlságosan csúnya volt.

Rudolf királynak elfogyott a türelme.
– Elég ebből, Ariána! Választasz egyet, és kész! Egy héten belül lakodalom lesz! – döntötte el.
Ariána a nagynénjéhez menekült, és keservesen sírni kezdett.
– Drága nénikém, mit tegyek? Egyik vőlegény sem tetszik. A szárazföldön szeretnék élni, de hol találok ott vőlegényt? – panaszkodott.
– Kedvesem, te hableány vagy, lábak helyett halfarkad van. Nem élhetsz a szárazföldön – mondta neki a nagynénje. – Ha mégis emberi vőlegényt szeretnél, elmondom, hogyan kerestek régen párt maguknak a hableányok. Ülj ki a partra, és kezdj el énekelni. A hableányoknak gyönyörű hangjuk van, biztosan felfigyel rád egy tengerész. Ha pedig meglát, egészen elbűvöli a szépséged, és utánad megy a tengerbe.

Ariána sokáig üldögélt a parton, és azon töprengett, amit a nagynénje tanácsolt. Emberi vőlegényt szeretett volna, de vele együtt a szárazföldön akart élni. Nem akarta, hogy miatta a tenger fogságába kerüljön. Ahogy ott üldögélt, egy közeledő hajót vett észre. Egyszer csak megakadt a szeme egy szép, daliás tengerészen, aki a hajót vezette. Ariána olyan szép volt, hogy énekelnie sem kellett, a tengerész így is észrevette. Összenéztek. Ariána ijedtében visszaugrott a tengerbe. Nem akarta, hogy a tengerész miatta a hullámok közé vesszen.

Ariána egész éjjel nem tudta kiverni a fejéből, ezért másnap megint kiúszott a partra, ahol a tengerész már várta. Első látásra egymásba szerettek. Rudolf király azonban hallani sem akart a házasságukról.
– Hableány nem élhet a szárazföldön! – kiabálta, hogy az egész tenger zengett bele.

A szomorú Ariána próbált beletörődni, hogy Rútkó herceghez kell feleségül mennie. Utoljára még kiúszott a partra, hogy elbúcsúzzon álmai tengerészétől.
– Ariána, ha már nem lehetünk együtt örökre, adj legalább egy búcsúcsókot! – kérte a tengerész.
Ariána odament, és megcsókolta.

Abban a pillanatban megremegett a föld, és felfodrozódott a tenger. Amikor a tenger varázslatos tündérei meglátták és megérezték ezt a tiszta, határtalan szerelmet, amilyet a tenger régóta nem látott, emberi alakot varázsoltak Ariánának. Ariána és a tengerész boldogan ujjongtak, hogy együtt élhetnek a szárazföldön. Ariánának azonban eszébe jutott, hogy most talán soha többé nem látja a családját a tenger mélyén. De a tengeri tündérek mindenre gondolnak: amikor csak Ariána akarja, visszakapja a hableányalakját.

Ariána kihívta az édesapját a partra, aki rögtön észrevette, hogy a lánya ember lett. A tengerész tetszett neki. Akárcsak a tengeri tündérek, ő is látta, milyen erős szerelem van kettejük közt, és hosszú idő óta először látta a lányát igazán boldognak.

Meg is tartották a lakodalmat. Ariána a tengerészével a tenger közelében lakott, és minden vasárnap meglátogatta az édesapját a tenger mélyén. Öt szép, egészséges gyermekük született. És boldogan éltek ott a tenger partján.