A versenypályán

Messze a falunk mögött volt egy versenypálya. Minden évben autóversenyt rendeztek rajta. Oda jártak a világ legjobb versenyautói. Hihetetlenül gyorsak voltak. Mindig rengeteg ember jött megnézni őket. Mindenki az ülésén szurkolt a kedvencének. A pálya közelében másféle autók is álltak, nem csak versenyautók. Ott parkolt egy kisebb tűzoltóautó meg egy mentőautó. A tűzoltóautó azonban nagyon boldogtalan volt.

Mindig csak állt ott, és nézte, milyen gyorsan száguldanak a versenyautók, milyen ügyesen veszik a kanyarokat teljes sebességgel, és hogyan dicséri őket mindenki, hogyan gratulálnak nekik, ha nyernek. Sajnálta, hogy ő ezt sosem élheti át. Így hát állt a helyén, nézte, hogyan száguldoznak a versenyautók, és szomorú volt. Idén azonban minden megváltozott.

A versenyt szombat reggelre tűzték ki. Az emberek mind a helyükön ültek, és türelmetlenül várták a kezdést. A rajtvonalon hét autó állt, és a kipufogójukból sűrű füst gomolygott. Mind azt figyelték, mikor mozdul meg a rajtzászló, hogy elindulhassanak.

És akkor eljött a pillanat. Eldördült a rajtlövés, a zászló meglendült a levegőben, és kezdetét vette a verseny. Az autók villámgyorsan kilőttek. Olyan sebesen száguldottak, hogy az emberek csak árnyakat láttak belőlük. Néhány kanyart gond nélkül bevettek, de aztán jött a legnehezebb. Egy éles balkanyar, ahol minden autónak nagyon kell vigyáznia. Elég egy kicsit kisodródni, és máris megcsúszik.

Öt autó bevette a kanyart, de a hatodik pörögni kezdett. Ide-oda csúszkált a pálya két oldala között, és egyáltalán nem lehetett megfékezni. Ahogy irányíthatatlanul száguldott, nekiment a hetedik autónak is. Mindkét autó a tetejére fordult, és lángra kapott.

A nézők megrémültek, a hangszóróból pedig ez hallatszott:
– Tűzoltóautó, a pályára! Tűzoltóautó, a pályára! Gyorsan!
Ahogy a tűzoltóautó meghallotta, azonnal elindult. Amint odaért a lángoló autókhoz, oltani kezdett. A víz csak úgy spriccelt mindenfelé, és a lángok lassan kisebbek lettek. Pár pillanat múlva a tüzet eloltották, és az autók, bár összetörtek, mégis megmenekültek. Mindenki örült, hogy sem a nézőknek, sem a versenyzőknek nem esett semmi bajuk, és ezt mind a tűzoltóautónak köszönhették. A hangszóróból most ez szólt:
– Éljen a tűzoltóautó!

Aznap érmek helyett egészen más díjakat osztottak ki. A tűzoltóautó oklevelet kapott a bátorságáért, a hősiességéért és a megbízhatóságáért. Mindenki büszke volt rá. A tűzoltóautó most először érezte úgy, hogy ez még annál is jobb, mintha versenyautó volna. Rájött, hogy ő is fontos. És ha nem is tud olyan gyorsan száguldani, mint a versenyautók, ő meg más fontos dolgokhoz ért.