A nyúl és a teknős

Egy erdőben élt egy nyúl meg egy teknős. A nyúl azzal dicsekedett, hogy ő a leggyorsabb állat az egész erdőben. A teknőst viszont mindenki úgy ismerte, mint a leglassabb állatot. A nyúl gyakran csúfolta a teknőst.

– Mire te reggel leérsz a patakhoz, hogy vizet hozz reggelire, már este lesz, úgyhogy rögtön meríthetsz vacsorára is.

Máskor meg azt mondta:
– Olyan gyors vagy, mint hatszáz csiga, amikor menekül.

Vagy:
– Ha még egy kicsit lassítanál, már egy helyben állnál.

A teknőst ez bosszantotta, de csak cammogott tovább a maga teknőstempójában.

– Én mindig odaérek, ahová kell. És időben – mondogatta a teknős.

A nyúl azt gondolta, hogy ez a teknős talán azt hiszi, ha akarná, még le is hagyná őt. Elhatározta, hogy megmutatja neki, ki itt a leggyorsabb. És nemcsak neki: megmutatja az egész erdőnek, hogy senki se kételkedjen benne.

– Mit szólnál egy versenyhez? Aki elsőnek ér célba, az lesz az erdő leggyorsabb állata – ajánlotta a nyúl a teknősnek.

A teknős beleegyezett.

Az állatok összegyűltek, és versenyt rendeztek a nyúlnak és a teknősnek. Mindenki eljött megnézni, hogyan nyer a nyúl. Hiszen gyorsabb futó nem élt messze földön. Hogyan is győzhetne le egy teknős egy nyulat?

A farkas elindította a versenyt, és a nyúl úgy kilőtt, hogy csak úgy porzott utána az út. A teknős a maga teknőstempójában indult el, a nyúl hamar el is tűnt a szeme elől.

A nyúl átszaladt az erdőn, és az út végén már látta a feldíszített célt. Ekkor hirtelen megállt. Eszébe jutott, hogy még jobban megszégyeníthetné a teknőst, ha megmutatná neki, hogyan fut be a célba. Lefeküdt hát a fűbe, és pihent. Majszolt hozzá egy édes répácskát, és élvezte, hogy rengeteg ideje van, mire az a lassú teknős odavánszorog. A napsugarak megcsiklandozták az orrocskáját, kellemesen átmelegítették a bundáját, és a nyúl szeme lecsukódott.

A teknős közben egyre közelebb ért a célhoz. Kitartóan elmászott az alvó nyúl mellett. A nyúl hirtelen kinyitotta a szemét, és futni akart. De akkor már semmit sem ért. Csak azt látta, ahogy a teknős átmászik a célvonalon, és a többi állat ujjongása közepette megnyeri a versenyt.

Attól fogva a nyúlnak el kellett ismernie, hogy a teknős az erdő leggyorsabb állata. A megfontoltsága és a kitartása segítette hozzá, hogy végigmenjen a versenyen, és legyőzze a nyulat. Nem adta fel már az elején, pedig úgy tűnhetett, hogy lehetetlen nyernie. A nyúl tanult az esetből. Soha többé nem nagyzolt senki előtt.