A királylány, aki mindent látott

Hetedhét országon túl, egy magas hegycsúcson, egy pompás kastélyban élt egy királylány, aki olyan szép volt, hogy az egész királyságban az ő bájos arcáról suttogtak. A szobája különleges volt: tizenkét ablaka volt, és minél tovább haladt a királylány az elsőtől az utolsóig, annál messzebbre látott. A tizenkettedikből az egész birodalmát látta – a hegycsúcsoktól egészen a föld alatti legrejtettebb zugokig.

A királylány okos és ravasz volt, és nem akart férjhez menni senkihez, aki nem bizonyítja be, hogy van esze. Ezért kihirdette, hogy csak az lesz a férje, aki olyan jól el tud bújni előle, hogy még a tizenkettedik ablakból se lássa meg. Aki kudarcot vall, azt hét évre kitiltják a királyságból.

A próbatétel híre messze földre eljutott, és sok nemes kérő próbált szerencsét, de hiába. A királylány pedig jól mulatott ezen, mert nem sietett férjhez menni.

Egy nap három fivér érkezett a királyságba, és elhatározták, hogy ők is szerencsét próbálnak.

A legidősebb egy gödörbe bújt, de a királylány már az első ablakból meglátta. A középső fivért ugyanilyen könnyen megtalálta, amikor a kastély pincéjébe rejtőzött. Mindkettőjüket elküldték.

Ekkor a királylány elé lépett a legkisebb fivér, egy jóképű, okos legény, akit Péternek hívtak, és három próbát kért.

– Ha harmadszorra is megtalálsz, örökre elmegyek – ígérte.

A királylány beleegyezett – tetszett neki ez a legény, de tudta, hogy úgysem fog sikerülni neki.

A legény sokáig gondolkodott, de egyetlen rejtekhely sem tűnt neki elég jónak. Fogta hát a puskáját, és kiment az erdőbe vadászni, hogy kitisztuljon a feje. Vállához emelte a puskát, és egy hollóra célzott, de mielőtt lőhetett volna, a holló felkiáltott:

– Ne lőj! Még hasznodra leszek!

Péter hát békén hagyta a hollót.

Ment tovább, és a tóban meglátott egy halat. Megint felemelte a puskát, de a hal rákiáltott:

– Ne lőj! Egyszer még segítek neked!

Így hát hagyta úszni.

Az erdei úton egy sántikáló rókával találkozott. Rácélzott, de a róka könyörögve kérte:

– Ne lőj! Inkább húzd ki a tüskét a mancsomból!

A legény segített neki, a róka pedig megígérte, hogy ha bajba kerül, a segítségére siet.

A nap a végéhez közeledett, és még mindig nem volt rejtekhelye. Eszébe jutott hát a holló, és hívta. A madár hozott egy tojást, kettétörte, a legényt beletette, és a héjat újra összeillesztette. Aztán a tojást a fészkébe vitte, és ráült.

Másnap a királylány keresni kezdett. Kinézett az első ablakon – semmi. A másodikon – még mindig semmi. Odalépett a harmadikhoz, a negyedikhez, az ötödikhez… Csak a tizenegyedik ablakból vett észre valami gyanúsat a holló fészkében. Azonnal megparancsolta, hogy törjék fel a tojást, és megtalálta a legényt.

A második próbánál Péter a halat kérte meg, hogy rejtse el. A hal a pocakjába rejtette, és lemerült a tó fenekére. A királylánynak ezúttal egészen a tizenkettedik ablakig kellett mennie, hogy megtalálja.

– Már csak egy próbád maradt – figyelmeztette.

A legény kétségbeesésében a rókához fordult. A róka belemerült egy erdei forrásba, és amikor kibukkant, előkelő kereskedő lett belőle.

– Most merülj bele te is – biztatta a legényt.

A legény szót fogadott – és egy szempillantás alatt aranyos kis tengerimalaccá változott.

A kereskedő a tengerimalaccal a városba indult, és nemsokára a királylány is hallott róla. Amikor meglátta a puha kis jószágot, rögtön megkívánta, és azonnal megvette. A róka-kereskedő a legényhez hajolt, és a fülébe súgta:

– Amikor a királylány kinéz az ablakokon, bújj el a hajfonata alá!

A királylány megint keresni kezdett. Az első ablakból semmi. A másodikból semmi. És így tovább, míg mind a tizenegy ablakot be nem csukta. Remegve lépett az utolsóhoz, de hiába nézett körül. Bosszúsan becsapta az ablakot, és ekkor megérezte, hogy a hajfonata alatt megmozdul valami.

Gyorsan kihúzta a kis tengerimalacot, letette a földre, és felkiáltott:

– Takarodj a szemem elől!

A legény a forráshoz szaladt, belemerült, és visszanyerte a saját alakját. A róka rámosolygott, szerencsét kívánt neki, és visszaszaladt az erdőbe.

Péter visszament a kastélyba, és a királylány, bár kissé bosszúsan, kénytelen volt elismerni, hogy teljesítette a feltételeit. Sőt mi több – tetszett is neki. Így hát nagy lakodalmat csaptak, és hét nap, hét éjjel mulattak. Hogy hol bújt el, azt Péter sohasem árulta el a királylánynak – úgysem hitte volna el.

A királylány megértette, hogy a szeszélyeivel kis híján elrontotta a saját boldogságát, és megfontolt fiatal hölgy, majd bölcs királyné lett belőle. A jószívű ifjú Péter pedig jó férj és jó király lett. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.