Út a kincshez

Messze tőlünk, emberektől, a mesék birodalmában van egy különös ország. Titkokkal és rejtélyekkel teli hely. Azt mondják, kincs van elrejtve abban az országban. Senki sem tudja, milyen, és senki sem tudja, hol. Jól el van dugva, és nem könnyű odajutni. Sokan próbálták már megtalálni, de mind üres kézzel tértek haza.

Egyszer egy fiatal lány indult el ebbe az országba. Szép volt és bátor, de legfőképpen okos és kedves. Ninának hívták. Ő is hallott a kincsről, amelyet az ország rejteget. Elolvasott róla néhány könyvet. Térképeket rajzolt arról, hol lehet. Becsomagolta, amire szüksége lehet, és útnak indult.

Amikor Nina megérkezett a mesebirodalom titokzatos országába, egészen elbűvölte, amit látott. Ott minden olyan szépen színes volt. Csillogó madarak röpködtek a feje fölött, rózsaszín egyszarvúak kergetőztek körülötte, és mindenütt csodaszép zene szólt. Boldog hely volt ez.

A távolban sűrű erdőt látott. Nina tudta, hogy oda kell mennie. A könyvek szerint, amelyeket a kincsről olvasott, az erdőben egy ezüst forrást kell találnia. Így hát Nina elindult a legsűrűbb erdőbe, amelyet valaha látott.

Hosszú idő múlva rátalált a forrásra, amelyből ezüstös víz csordogált. Merített pár cseppet a tenyerébe, és ivott egy kortyot. Abban a pillanatban a víz elapadt. A föld remegni kezdett, és a forrás mögött szétnyíltak a kövek. A nyílás egyre nagyobb lett, és ahol a forrás volt, ott most egy fekete barlang bejárata tátongott.

A barlangból hang szólt:
– Kincset keresel? Lépj be hát! Vigyázz nagyon, és ne tétovázz!
Nina félt. A barlangban sötét volt, és nem tudta, mi vár rá odabent. De nagyon szerette volna tudni, milyen kincset rejt, ezért összeszedte minden bátorságát, és belépett. A kövek összezárultak. A nyílás bezárult mögötte.

Nina gyorsan elővette az elemlámpáját, hogy el ne tévedjen a sötétben, és lassan haladt előre. A barlang falain mindenféle rajzok voltak. Valaki belevéste őket a kőfalba. Nina egy hatalmas kőhöz ért, amely elállta az útját. A kövön felirat volt.

Nina olvasni kezdett:
„Ha a kincsre vágyik szíved, fejtsd meg előbb a rejtvényed: A fekete erdőn túl indulj a hangod után. Ott egy ház áll, abban egy tündér lakik. Néha elbújik, ritkán mutatkozik. Boldog, aki megismeri, és átélhet vele valamit. Hatalma megváltoztat, magadra sem ismersz. Mi az?”

Nina végigolvasta a találós kérdést. Fel-alá járkált, és gondolkodott. Rá kell jönnie a megfejtésre. Egy idő múlva felkiáltott:
– Megvan! A szeretet! Annak van ekkora hatalma az emberek fölött.
Ahogy Nina ezt kimondta, a nagy kő elmozdult. Alatta egy lyuk volt a földben. Nina gondolkodás nélkül belenyúlt. Kíváncsi volt, mi van benne. De nem volt ott semmi. Se újabb találós kérdés. Se arany, se ékszer.

Először csalódott volt, de amikor kifelé indult a barlangból, valami történt. A falakba vésett rajzok színesen ragyogni kezdtek. A falakon betűk mozogtak, és egyetlen felirattá álltak össze:
„Rájöttél, Nina. A legnagyobb kincs a szeretet. Soha ne veszítsd el!”

Attól fogva Nina mindig boldog volt. Soha nem felejtette el, mit élt át a barlangban. Nem talált ott drága ékszereket, sem aranyat. Valami sokkal fontosabbat talált. Az igazságot arról, mi a legnagyobb kincs.