Morzsi és Pihe

Egy csendes kis házban, a falu szélén élt egy Panni nevű kislány. Kedves volt, mosolygós, és nagyon szerette az állatokat. A legjobb barátja Morzsi kutya volt, egy aranyszínű retriever, puha bundával és nagy barna szemekkel.

Együtt játszottak, együtt mentek sétálni, este pedig Morzsi befeküdt Panni ágya alá, hogy vigyázzon rá.

Egy nap, amikor Panni hazafelé tartott az iskolából, az út szélén egy síró kiscicát talált. Fehér volt, rózsaszín orrocskával, és alig állt a lábán. Panni óvatosan a karjába vette, és elhatározta, hogy hazaviszi.

Elnevezte Pihének.

Amikor Panni belépett a házba az új barátnőjével, Morzsi hegyezni kezdte a fülét, és gyorsan odaszaladt. De amikor meglátta Pihét, hangosan ugatni kezdett.

– Vau! Mi ez? Ez az én házam! Itt vannak a játékaim! – morogta a maga kutyanyelvén, és gyanakodva szimatolta a kiscicát.

Pihe megijedt, fújt egyet, és bebújt a kanapé alá.

A következő napok nem voltak könnyűek. Morzsi megsértődött. Elfordította a fejét, amikor Panni Pihével játszott, és nem akart osztozni a játékain.

És Pihe? Ő meg ki nem állhatta, amikor Morzsi elcsente a labdáját, vagy megpróbálta megenni a tápját. Mindegyikük a maga kis zugát védte, és Panni ettől nagyon szomorú volt.

– Nem tudnátok legalább egy kicsit barátok lenni? – kérdezte tőlük.

Egy esős délután, amikor Panni az iskolában volt, valami különös történt a házban. Pihe fel akart ugrani az ablakpárkányra, de megcsúszott, és beszorult a virágcserepek közé. Nyávogni kezdett, hogy segítsen neki valaki.

Morzsi meghallotta. Habozott. Ránézett a cicára, aki remegett, és mozdulni sem tudott. Lassan odament hozzá, finoman a fogai közé fogta a bundácskáját, és lesegítette.

Pihe hálásan nézett rá. És abban a pillanatban valami megváltozott.

Morzsi leült, Pihe lefeküdt mellé, és attól fogva elválaszthatatlanok lettek.

Amikor Panni hazaért az iskolából, nem hitt a szemének. Morzsi és Pihe egy kosárban aludtak, szorosan egymás mellett.

Attól a naptól fogva nem veszekedtek többé. Együtt játszottak, megosztották egymással a játékaikat, és amikor Panni kiment az udvarra, mindig látta, ahogy játszanak, vagy együtt sütkéreznek a napon.

Így éltek boldogan Panni kis házában – egy kislány, egy kutyus és egy cica, akik megtanulták, hogy a barátság erősebb a veszekedésnél, és hogy osztozni jó dolog.