Alex és a sárkány barátja

Messzi országban, egy mély erdőben állt egy faházikó. Éppen ebben a házikóban történt az, amit most elmesélek neked.

Ebben a házikóban lakott egy Alex nevű fiú a szüleivel. Az apukája favágó volt, és ideje nagy részét az erdőben töltötte. Alex gyakran ment vele segíteni. Úgy ismerte az erdőt, mint a tenyerét. Nagyon szeretett fát hordani, megnézni, jól bebújtak-e télire az állatok, és a hóban az állatok nyomait vizsgálni.

Egyszer, amikor Alex az apukájával az erdőben járt, valami különöset talált. A bokorban egy tojás feküdt. Alex széthajtotta az ágakat, lehajolt, és alaposan megnézte. Madártojásnak túl nagy volt. Fogalma sem volt, kié lehet. Megérintette, és a tojás jéghideg volt. Már régóta senki sem melengette.
– Mi van, ha elhagyták, és az állatka odabent megfagy? – jutott Alex eszébe.

A tojás körül nyomokat sem látott. Mindent belepett a hó, és már régen nem járt arra senki. Alex ezért elhatározta, hogy hazaviszi a tojást a házikóba, és megpróbálja melegen tartani. Talán még nem késő, és a kicsi odabent életben marad.

Alex egész télen gondozta a tojást. Egyik reggel látta, hogy repedezni kezd. Türelmetlenül ült mellette, és minden oldalról nézegette. Kis idő múlva a tojás kettérepedt, és kikukucskált belőle egy szárny. Előbb az egyik. Aztán a másik. Aztán a fej. Alex nem hitt a szemének, amikor meglátta, mi bújt elő a tojásból. A széttört héjban egy kis sárkány állt. Nézte Alexet, és nagyokat pislogott.

– Hát te ki vagy, pajtás? – nézegette Alex a kis sárkányt. A sárkányka tett pár lépést, és egyenesen a fiú karjába pottyant. Attól a pillanattól kezdve a sárkány és Alex elválaszthatatlan barátok lettek.

Telt-múlt az idő, a sárkányka nőtt, csak nőtt. Egy idő után már szűk lett neki a házikó, ezért a ház melletti csűrben kezdett aludni. Alex és a sárkány együtt jártak az erdőbe, segítettek az apukának fát hordani, este pedig együtt üldögéltek a csűrben, és beszélgettek. Minden idejüket együtt töltötték. Vigyáztak egymásra, és segítettek egymásnak.

Ahogy telt az idő, Alex is felnőtt. Ifjú legény lett belőle. Elég nagy volt már ahhoz, hogy teljesítsen egy feladatot. El kellett hoznia az apukájának és az anyukájának egy ritka növényt, amely nagyon messze, egy rejtett barlangban nőtt. De a sárkány nélkül kellett mennie. A szüleinek már nem volt elég erejük, hogy maguk menjenek el érte. Pedig szükségük volt rá az egészségükhöz. És hittek benne, hogy Alex sikerrel jár. Ő viszont félt. Az út a növényig veszélyes volt.

Az indulás előtti estén elmondta a sárkányának:
– Pajtás, félek. Hosszú az út a növényig, és nem is könnyű. És ha nélküled megyek, félek.

A sárkány Alex hátára tette a mancsát, és azt mondta:
– Alex, menni fog. A szüleid és én is bízunk benned. És itt várunk rád. Ne feledd: ha útnak indulsz, a célodra gondolj, ne arra, amitől félsz. Akkor mindent elérsz.

Alex sosem felejtette el, amit a sárkány mondott neki. És végül mindent sikerült megoldania. Végigjárta a hosszú, veszélyes utat, és hazavitte a növényt a szüleinek. A sárkány barátjának és a tanácsának köszönhetően hitte, hogy bármire képes.