Ugrás a tartalomhoz
A mézeskalács emberke – mese gyerekeknek

Esti mesék

A mézeskalács emberke

Volt egyszer egy nagyanyó meg egy nagyapó, és együtt éltek egy kis házikóban a falu szélén. Egy őszi délután nagyanyó megkívánt valami édeset. – Tudod, mit, nagyapó? Süssünk egy mézeskalács emberkét! – mondta.

Egy lábasban megmelegítette a mézet, hozzászórta a lisztet, a fahéjat és a szegfűszeget, és illatos tésztát gyúrt. Kinyújtotta, és kiszaggatott belőle egy emberkét, kerek fejjel, kis kezekkel és kis lábakkal. Az arcába két mazsolaszemet nyomott, és betolta a sütőbe. Amikor megsült, nagyapó cukormázzal szájat rajzolt neki, meg három gombocskát a kabátkájára, nagyanyó pedig még egy kicsit visszatette a meleg sütőbe.

Egyszer csak megszólalt valaki a sütőben: kopp-kopp! – Engedjetek ki!

Nagyanyó óvatosan résnyire nyitotta a sütő ajtaját, és a mézeskalács emberke – hopp! – kiugrott az asztalra, az asztalról a padra, a padról a földre, és már az ajtóban is volt.

– Várj, emberke, hová szaladsz? – kiáltott nagyanyó. De az emberke csak nevetett, és énekelt:

Hipp-hopp, ugri-bugri,
engem nem tudtok elkapni!
Mézeskalács emberke vagyok,
egy szempillantás, s már elszaladok!

Nagyanyó és nagyapó utána iramodott, de hiába!

Az udvaron egy cica sütkérezett a padon. – Miaú, emberke, mézillatod van! Várj csak, megkóstollak egy kicsit! – De az emberke átugrott rajta, és énekelt:

Hipp-hopp, ugri-bugri,
engem nem tudsz elkapni!
Elszöktem a nagyanyótól,
elszöktem a nagyapótól,
tőled is elszaladok,
mézeskalács emberke vagyok!

A cica pedig utána eredt.

A kiskapun túl, a tarlón egy lovacska legelészett. – Nyihaha! Egy ilyen kis mézeskalácsot szívesen megennék a zab mellé! – De az emberke énekelt:

Hipp-hopp, ugri-bugri,
engem nem tudsz elkapni!
Elszöktem a nagyanyótól,
elszöktem a nagyapótól,
elszöktem a cicától,
tőled is elszaladok,
mézeskalács emberke vagyok!

A lovacska pedig utána eredt.

A mező mögötti réten egy tehénke legelt. – Múúú, emberke, állj meg, hadd nézzelek meg! – De az emberke énekelt:

Hipp-hopp, ugri-bugri,
engem nem tudsz elkapni!
Elszöktem a nagyanyótól,
elszöktem a nagyapótól,
elszöktem a cicától,
elszöktem a lovacskától,
tőled is elszaladok,
mézeskalács emberke vagyok!

A tehénke pedig utána eredt. Most már nagyanyó, nagyapó, a cica, a lovacska és a tehénke is az emberke után futott.

A rét mögött patak folyt. Az emberke megállt a parton, mert nem tudott úszni. Ekkor előbújt a nádasból a róka. – Mi az, emberke, át akarsz jutni a túlpartra? Ülj fel a farkamra, majd átviszlek.

Az emberke már hallotta maga mögött nagyanyó, nagyapó és az összes állat dobogását. Így hát elénekelte a rókának:

Hipp-hopp, ugri-bugri,
engem nem tudsz elkapni!
Elszöktem a nagyanyótól,
elszöktem a nagyapótól,
elszöktem a cicától,
elszöktem a lovacskától,
elszöktem a tehénkétől,
tőled is elszaladok,
mézeskalács emberke vagyok!

És hopp, felült a róka farkára.

A róka belegázolt a vízbe. Egy kis idő múlva azt mondta: – Emberke, mély a víz, a farkamon elázol. Mássz fel a hátamra.

Az emberke felmászott a hátára. Kisvártatva a róka így szólt: – Emberke, itt még mélyebb. Mássz fel a fejemre, hogy el ne ázz.

Az emberke felmászott a fejére. És kisvártatva a róka azt mondta: – Emberke, itt a legmélyebb. Ugorj az orrom hegyére, ott szárazon maradsz.

Az emberke az orra hegyére ugrott. Abban a szempillantásban a róka felkapta a fejét, és csattant a foga – csakhogy az emberke fürgébb volt. Kisiklott előle, és csobb! beleesett a patakba.

A víz elkapta, és vitte, vitte, míg egy kicsit lejjebb ki nem sodorta a part menti sekély vízbe. És ki futott oda éppen akkor? Nagyanyó és nagyapó. A róka üres szájjal állt a vízben. Amikor meglátta nagyapót a botjával, a cicát, a lovacskát és a tehénkét, behúzta a farkát, elszaladt az erdőbe, és soha többé nem jött vissza a patakhoz.

Nagyanyó felemelte az emberkét, és megtörölgette a kötényében. – Na látod, emberke, hová jutsz, ha elszaladsz – mondta. Otthon a meleg kályha mellé tette, hogy megszáradjon. Az emberke pedig többé nem szaladt el sehová. Nagyanyóéknál lakik az asztal fölötti polcon, és minden este elénekli nekik a dalocskáját a tea mellé.

Értékeld a mesét

Klasszikus mesék Mesék a nagymamáról Mesék a nagypapáról Mesék kicsiknek

Hozzászólások

Hogy tetszett a mese?

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé. A hozzászólásokat közzététel előtt elolvassuk.

Mi legyen a következő?

azonos téma, hasonló olvasási idő

Meglepetésmese

Egy kis falu szélén, egy rozoga nádtetős házikóban élt egy szegény özvegyasszony a lányával. A szerény kis házon és néhány tyúkon kívül semmijük sem…

6 perckisiskolásoknak

Egyszer kora tavasszal a kacsamama türelmetlenül tipegett a fészekben lévő tojások körül, és várta, hogy mind kikeljenek a kiskacsái. És már hallotta is az…

6 percóvodásoknak

Hetedhét országon túl, egy magas hegycsúcson, egy pompás kastélyban élt egy királylány, aki olyan szép volt, hogy az egész királyságban az ő bájos arcáról…

6 perckisiskolásoknak

Volt egyszer egy királyság erdők és tavak ölelésében. Ott élt egy ifjú lovag, akit Botondnak hívtak. Jó szíve volt, szerette a természetet, és sokszor…

6 perckisiskolásoknak