A farkas és a kecskegidák

Egy erdő melletti takaros kis házban élt egy kecske a gidáival. A gidák nagyon pajkosak voltak, és sokszor nem fogadtak szót az anyjuknak. Egy nap a kecskemamának ki kellett mennie a legelőre, és indulás előtt azt mondta a gidáknak: „Tartsátok zárva az ajtót, amíg meg nem halljátok a hangomat. Sok finom tejecskét hozok haza nektek.”

A kecskemama messzire ment a legelőre, és ezt ezúttal kileste a farkas. „Ha! A gidák egyedül vannak a házban” – nyalta meg a száját. A kecske már messze járt, amikor a farkas megjelent a háznál. Bekopogott az ajtón, és durva hangján bedörmögte: „Gidácskák, nyissatok ajtót! Én vagyok az anyukátok.” A gidák megijedtek, és abbahagyták a hancúrozást. A hang gyanús volt nekik, ez nem az anyukájuk volt, hanem a farkas. „Nem nyitunk ajtót, te a farkas vagy, nem az anyukánk. A mi anyukánknak szebb hangja van. Finom és kedves.”

A farkas belátta, hogy a gidákat nem lesz olyan könnyű becsapni, és elszaladt a kovácshoz: „Kovács, kovács, reszeld meg a nyelvemet, hogy finom hangom legyen, különben megeszlek!” A kovács félt a farkastól, ezért úgy megreszelte a nyelvét, hogy finom hangocskán tudjon beszélni.

A farkas már szalad is vissza a házhoz, és finom hangocskán szól be: „Gidácskák, nyissatok ajtót! Én vagyok az anyukátok.” A gidák azonban óvatosak voltak, és egyelőre nem nyitottak ajtót: „Ha te vagy az anyukánk, mutasd meg a fehér lábadat!” A farkasnak viszont csak szürke, szőrös, nagy karmú mancsa volt, nem tudott mit mutatni.

Erre aztán elszaladt a molnárhoz: „Molnár, molnár, hintsd be a mancsomat liszttel, különben megeszlek!” A molnár félt a farkastól, ezért hófehér liszttel hintette be a mancsát.

Kis idő múlva a farkas megint kopogtat: „Gidácskák, nyissatok ajtót! Én vagyok az anyukátok.” És közben lisztes mancsával integetett az ablak előtt. A gidák az ablakhoz mentek, és kinéztek. Hát mit látnak! Az ablak előtt a farkas áll! A gidák gyorsan becsukták az ablaktáblákat, és bereteszelték az ajtót. A farkas nagyon mérges lett, morgott és üvöltött. De hiába, a gidák minden cselét átlátták, így nem maradt más hátra, mint dolgavégezetlenül visszakullogni az erdőbe.

Hamarosan hazaért a kecskemama. A gidák még reszkettek a félelemtől, és elmesélték neki, mi történt a gonosz farkassal. Az anyjuk nagyon boldog volt, hogy ezúttal szót fogadtak. Büszke volt az engedelmes gyerekeire! És a farkas? Az soha többé nem mutatkozott a háznál.